2012. november 17., szombat

egy tragédia kellős közepén vagyunk.




mi van akkor ha képzeljük az egész életet. ha velünk párhuzamosan mások élik a mi életünket.
ha halálunk napja után egy csecsemő felsír, mert emlékezik arra, amin keresztülmentünk; emlékszik arra, amit valaha gondoltunk.. ha az érzéseink mind csupán illúziók, és mi sem vagyunk több..
hol van a révészem.
Charon hangja kiált a pusztaságba -mi örökre a mélybe veszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése