világdráma.

Nem az vagyok, ki voltam;

A kihalt tűz nem él, csak lelkem ég.

A Föld midőn magánosan függött,

eggyé fonódott minden ága reményi.

Elsírtuk már lelkünk összes kínját.
Ah. látni véltük sírjainkat.
Mégis álmodánk örökre... mind hiába.
Árva lelkünk majd kisért a halál után,
S kiált a pusztaságba -
Kihal, megszakad lelkem ifjusága.

~

Száll, ereszkedik lelkem árnya,

Elborong, midőn az áthaladt vidékre néz;

Oly komor volt.

Az egész multam néma kétség,

S mélyebb a sötétség

Életem minden lépést óva tesz.

rájöttem, hogy túl sokat filmezek. meg hogy Arany János jó hatással van rám, bár nem szeretem a belőle áradó higgadtságot, és hogy mindent elfogad olyannak, amilyen.

és hogy tizenhét éves vagyok

E: milyen titokzatos lettél. avagy sejtelmes, ez jobban hangzik.

M: vannak sötét titkaim.

-... és titkon alvilági alakokkal üzletelsz, akik az éjszaka közepén

teliholdkor meztelenül sétáltatják kutyáikat, akikről kiderül, hogy macskák.

-talán

-ezért egyszer egy boldog időszakomban elhívok valakit

meztelenül kutyát sétáltatni