A: semminek sincs már értelme.
E: mire gondolsz?
-...az életemre.
aztán csak fekszem az üres lakás régi, recsegő padlóján. a felettem tornyosulókra nézek, majd semmitmondó tekintettel fürkésszük a mélybe vesző köd birodalmát. minden szertefoszlik. a homály, a sötétség. míg végül nem marad már semmi. -és várom, hogy véget érjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése