egy tragédia kellős közepén vagyunk.

mi van akkor ha képzeljük az egész életet. ha velünk párhuzamosan mások élik a mi életünket.
ha halálunk napja után egy csecsemő felsír, mert emlékezik arra, amin keresztülmentünk; emlékszik arra, amit valaha gondoltunk.. ha az érzéseink mind csupán illúziók, és mi sem vagyunk több..
hol van a révészem.
Charon hangja kiált a pusztaságba -mi örökre a mélybe veszett.

az árva lelkek halálhörgése tölti meg a világ némaságát. 

supersonic.

"...Vannak emberek, akik jól elboldogulnak érzelmek nélkül is....
Az alexithymia azt jelenti, hogy „nincsenek szavak az érzelmekre.” Az alexithymiában szenvedők nincsenek teljességgel híján az érzelmeknek, inkább arról van szó nem tudják kifejezni őket. "

a szívek nem éreznek. csupán az ész, ami képes felfogni az érzelmek végtelennek tűnő áramlatát.

ebben az elhajolt testű, eltorzult, mégis gyönyörű őszidőben már minden feleslegesnek hat.

minden önmagába fordul át.

bőröd gyászosan pusztítod.

...aztán ott ült a konyhasarokban. maga elé meredt, és alig hallható hangon mormogott. könnyáztatta arcáról mit sem véve, száját kényszeresen - már-már berögzülten - mosolyra húzta. felelt a fel nem tett kérdésekre, majd mikor már senki sem látta, ismételten magába zuhant.

-sohasem voltam egyedül. és ha belegondolok, hogy életem hátralévő részét egyedül töltsem, megrémít. Iszonyatos, borzasztó maga a gondolat... tíz évvel fiatalabb nálam. nekem kéne betegnek lenni, mégsincs semmi bajom... inkább vele halok meg, minthogy egyedül éljek tovább.

...aznap úgy merengett, mint akit nem érdekel már senki és semmi. szomorúan és viharverten.

botlás a járdán.

-máskor nem kell feketébe öltöznöd.

-miért nem?

-mert feltűnő. manapság az emberek jobban szeretik a színes ruhákat. 

-nekem nincs színes ruhám...

...most minden vágyam egy aszfalton feküdni Henry-vel, aki körberajzol fehér krétával. és látni a madarakat ahogy idétlen grimasszal vetik bele magukat az ismeretlen felhőkbe, ezzel átformálva őket.
(.tamagam mezré lüdeyge lüneletgév sé kenneltetehet naylo kasc ,men ygúma)

.

ehelyett a szoba közepén a plafonra meredek, ami hogyha kék színű lenne, és a nyári napfény besütne az ablakomon, tökre úgy nézne ki, mintha a tenger mélykék vízében süllyednék.

világdráma.

Nem az vagyok, ki voltam;

A kihalt tűz nem él, csak lelkem ég.

A Föld midőn magánosan függött,

eggyé fonódott minden ága reményi.

Elsírtuk már lelkünk összes kínját.
Ah. látni véltük sírjainkat.
Mégis álmodánk örökre... mind hiába.
Árva lelkünk majd kisért a halál után,
S kiált a pusztaságba -
Kihal, megszakad lelkem ifjusága.

~

Száll, ereszkedik lelkem árnya,

Elborong, midőn az áthaladt vidékre néz;

Oly komor volt.

Az egész multam néma kétség,

S mélyebb a sötétség

Életem minden lépést óva tesz.

rájöttem, hogy túl sokat filmezek. meg hogy Arany János jó hatással van rám, bár nem szeretem a belőle áradó higgadtságot, és hogy mindent elfogad olyannak, amilyen.

és hogy tizenhét éves vagyok

E: milyen titokzatos lettél. avagy sejtelmes, ez jobban hangzik.

M: vannak sötét titkaim.

-... és titkon alvilági alakokkal üzletelsz, akik az éjszaka közepén

teliholdkor meztelenül sétáltatják kutyáikat, akikről kiderül, hogy macskák.

-talán

-ezért egyszer egy boldog időszakomban elhívok valakit

meztelenül kutyát sétáltatni

majd eszembe jut, hogy tanulnom kéne, meg ennem , meg fésülködnöm, meg szocializálódni, mert három napja csak nyolcvanasévekbeli filmeken élek valamint a wales-i bárdok véres mészárlását olvasom.
aztán rájövök, hogy a leghosszabb kapcsolatom nyár óta az egyhetes betegségem (és valószínűleg az is marad.)