"..majd eszembe jut a pillanat, mikor hárman egy biciklivel száguldottunk

a köves földúton a rókák és a bűzlő fekete szemeteszsákok között,
a vízcseppek szabadesésben hagyták el törölközővel fedett testünk,
mikor az ismeretlen embertömegbe csapódtunk.

kellemes nyáridő volt. a szél simogatta az arcunkat.

a hold megvilágította a borosüvegek végtelen tengerét.

az ordító zene és a végeérhetetlen örömteli felocsúdások bezengték egész 'ligetet.
...

késő este egy férfival találom szembe magam, egy vízipipával és a tűzzel.

később a parázs megégetett..

..másnap hajnalban már csak a papucsáért jött be ismét."