_bárhol járok a világban, nem látom a végét.
minden homályba merül újra és újra.
és most, ahogy itt ülök a szakadt mamuszban, hallgatva valami borzalmasan régi dalt, képtelen vagyok elengedni bizonyos dolgokat. az emlékek fájnak. ez a vihar, ami rámtört az egyetlen barátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése