...és ott voltunk. Ahol és ahogy éppen lennünk kellett. Egymás mellett: hibátlanul, meztelenül és tökéletesen.
A kintről szűrődő 14-es villamos által mozgatott világ zaja sejttette helyünket a tizenharmadik kerületben. Csak a plafon jelentette a határt a való világ és köztünk. Ahogy tarkóm meztelen felsőtestedhez súrlódik, teljesen máshol vagyok.
Azt hiszem még soha nem éreztem magam ilyen távol valakitől. Azt hiszem, még soha nem éreztem magamat ennyire távolinak. Bárkitől.