tegnap egy meleg stylist elkérte a rúzsomat

"látom, arany marlborot szívsz.. megiszunk valamit?"

lolita.

Az egyetem szorongóvá, stresszessé és önbizalmamhiányossá tett. A férfiak kizökkentenek ebből a burokból.

próbáltam új szeretőt találni, de helyette úgy döntöttem, hogy baristának állok..

azóta is a Cassiopeiat keresem mindenben és mindenkiben..

zsákmányállattá válva.

Álmomban édesanyám Nobel-díjat kapott.
Gratulálok Anya.

...és ott voltunk. Ahol és ahogy éppen lennünk kellett. Egymás mellett: hibátlanul, meztelenül és tökéletesen.
A kintről szűrődő 14-es villamos által mozgatott világ zaja sejttette helyünket a tizenharmadik kerületben. Csak a plafon jelentette a határt a való világ és köztünk. Ahogy tarkóm meztelen felsőtestedhez súrlódik, teljesen máshol vagyok.
Azt hiszem még soha nem éreztem magam ilyen távol valakitől. Azt hiszem, még soha nem éreztem magamat ennyire távolinak. Bárkitől.