tízen vagyunk a vagonban.
egy férfi felszáll Debrecen állomáson.
felharsan a halálhörgés - mindenki feszült.
...
a feje fölé hajolva, arcom az ő arcával egy vonalban. görcsroham. a verejték a homlokán, a szájából kibuggyanó nyál, a feje alatt folydogáló vértócsa groteszk látványt nyújt a késő délutánon. az emberek fölénk tornyosulnak, mintha eddig sohasem lettek volna ennél nagyobbak. mindenki látni akar.
kinyitja a szemét, mered a semmibe, a szája megfeszülve, nem eszmél. keresi a szemem folyton mozgó íriszét, kutatja a legbenső énem, titkolt személyem. csak vagyunk így, szótlanul, egymás szemébe bámulva.
az idő megállt egy pillanatra.