egy év után sem hagy nyugodni
hogy akkor
ott
elvesztem a sikertelenségemben.

nyár. bohó tizenhét évesként az alkohol elvette az eszünk,

és egy harmincas férfival szórakoztunk a vár melletti padoknál.

hatalmas kezeivel simogatott minket, egész sármos volt.

hajnali háromkor még fürkésztük a hullócsillagokat. mi is közülük valóak voltunk.

jól érezte magát, őrültnek tartott és csak nevetett.

aztán tárcsázott egy számot, hazavitt.

anyám fél ötkor kelt.

..ér-e bármit a tehetség, ha nincsenek érzéseim?

még sem szólaltál: nincs idő.

mikor 

a kezünk ráncos lesz, a hajunk őszbe fordul;

romokban áll a Föld, a gyermekek éheznek.

és minden élet kihuny majd:

tudod, hogy nincs bocsánat