"..és megint vele. mindig csodáltam, mire képes az ember az elméjével. aztán hajnali négykor beállít, vizsga előtt két órával, hogy beszélgetni akar. a szobatársak naivitása és az izgalom elragadott. az ötödiken rávág az ágyra, bekapcsol valami értelmetlen sorozatot, mert szórakozni akar, unatkozik, meg amúgy is be van tépve és hiányoztam neki. persze a csajára nincs szüksége. undorodom tőle, mégis unottan hagyom magam."

a züllött blahaluhza téri lebujban az elszáradt nyírfáról kezdünk beszélgetni a pultossal, aki igazából rohadt okos, csak nem volt lehetősége továbbtanulni. a partnerem egy tajparaszt, sznob pöcsfej, aki lenéz mindenki mást magán kívül, és elkezdi ecsetelni a depressziós korszakát angliában.
a putriban a többi férfi unottan keresi, kit lehetne ma megdugni, majd közlik hogy ilyen perverz tekintetű nőtől félnek, inkább kezet csókolnak.
budapest te csodás.