tudod én átölelném az egész világot, ha volna olyan.
tudod én a fejedbe látok, és elolvasom, ami benne van.

                                                 B.Z.

"..és megint vele. mindig csodáltam, mire képes az ember az elméjével. aztán hajnali négykor beállít, vizsga előtt két órával, hogy beszélgetni akar. a szobatársak naivitása és az izgalom elragadott. az ötödiken rávág az ágyra, bekapcsol valami értelmetlen sorozatot, mert szórakozni akar, unatkozik, meg amúgy is be van tépve és hiányoztam neki. persze a csajára nincs szüksége. undorodom tőle, mégis unottan hagyom magam."

a züllött blahaluhza téri lebujban az elszáradt nyírfáról kezdünk beszélgetni a pultossal, aki igazából rohadt okos, csak nem volt lehetősége továbbtanulni. a partnerem egy tajparaszt, sznob pöcsfej, aki lenéz mindenki mást magán kívül, és elkezdi ecsetelni a depressziós korszakát angliában.
a putriban a többi férfi unottan keresi, kit lehetne ma megdugni, majd közlik hogy ilyen perverz tekintetű nőtől félnek, inkább kezet csókolnak.
budapest te csodás.

4.20

_csak ülsz ott, míg faggatnak az egyetemről
mindenki nyugtalanul bámul rád, válasz után várva.
elidegenedtél a családtól.
érzéketlenné tett a valóságtól való elrugaszkodás.

8 hónap. 10 nap.

_fél év.

művészet, alkotás és elefántcsontvárba való menekülés nélkül.

megsínylette a személyiségemet.

most mindent az alapoktól, újra

"építészként".

-a képeket elnézve neked volt egy sötét, nagyon elvont időszakod..

-volt.

-és mi történt?

-vége lett.

-akkor mégis mire volt jó?

-az egyfajta megbotránkoztatás volt. a városban, ahol éltem rossz szemmel nézték az ilyet. főleg egy lánytól. a polgárpukkasztás az önkifejezési módommá vált. csodálattal töltött el a stílus. és az emberek élete, akik akkor körbevettek.

-és hogyhogy vége lett?

-megismerkedtem a világ nyitott részével.