a rakpart kövein állva a Duna nyaldossa talpunk. nyár érzetével léhán sétálsz a holnapba, mintha nem létezne más rajtuk kívül. a nyomodban lépkedek és hallgatlak némán. csak figyellek.
..azóta hiányzik az életem

//ehelyett betépve és megrészegülve

a pince elhagyatott ágyán fekszem mással.
a plafont bámulva.