a rakpart kövein állva a Duna nyaldossa talpunk. nyár érzetével léhán sétálsz a holnapba, mintha nem létezne más rajtuk kívül. a nyomodban lépkedek és hallgatlak némán. csak figyellek.
..azóta hiányzik az életem

//ehelyett betépve és megrészegülve

a pince elhagyatott ágyán fekszem mással.
a plafont bámulva.

-mi a baj?
-semmi
-de látom hogy van valami
-[...] te..
-hogy érted ezt?
-nem akarom, hogy azt csináld velem, amit a többiekkel. nem akarok a bábod lenni, hogy úgy mozgass mint mindenki mást. nem akarok csak egy lenni..de mégis miért csinálod ezt velem?
-..ne haragudj.