meddő vágyak.

és akkor elvesztem a tömegben.. és soha többé nem találtam vissza.

ó Michael. mióta eszemet tudom, 

mindig elragadsz egy álomvilágba.

az élet megfeszített' útját járjuk.

Ifju szívét gyilkos erőszak ölte meg.

Vérében egyszerű zokogás.

Jöjjenek ellenségi, gyilkosa:

Bosszutlan mindenki a harc mezején vérzik -megkönnyezetlen.

Ő már messze sikolt, szeme villan,

-majd elhallgat.

Tudhatta: kivégzi magát.
...

Majd sebéből tőrét vadul kiragadja.

Kacag, sír s elrohan.

Niflheim.

A: semminek sincs már értelme.

E: mire gondolsz?

-...az életemre.

aztán csak fekszem az üres lakás régi, recsegő padlóján. a felettem tornyosulókra nézek, majd semmitmondó tekintettel fürkésszük a mélybe vesző köd birodalmát. minden szertefoszlik. a homály, a sötétség. míg végül nem marad már semmi. -és várom, hogy véget érjen.