nem mintha nem érezném magamat rohadtul egyedül, illetve magányosan. összefolynak a napok és a beszélgetések. csak a falon áthallatszó ordibálás töri meg a csendet a fejemben.
"a te lányod.. neked kéne vele valamit csinálni!"
nem érzek már semmit. néma üresség, ami kitölt. aztán jön a tudatosulás, hogy a folytonos hangulatingadozás és depresszió ismételten visszatért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése