arcáról a húst már lemarta.

Ne szóljon a világ, a zápor és szél, melyet bánat hajt..

Bukott a jó, pusztított az ember, egymást marta.

Rémít a dögvész; a Föld sír. Mégis szerte gyötrelem.

Istentelen ész és düh.

Lázítson ördög, ezerarcú lény.
Az ember nagy bűn. Nincs remény.

ó Alvin.

a Föld is vérzik, mégis ott állsz rajta.

fekete belül a földnek váza.

olyan, mintha sikítanál, kiáltanál.
szégyelled magad, hogy valaki annyira fontossá tud válni, hogy nélküle semminek érzed magad...
 és mikor vége, akkor kezdődik igazán. azt hiszed, hogy mindened, amid van szörnyű.
és nem teheted jóvá.

nem tudom már, mi álom és mi valóság.

azt mondják, az emberi lélek tükröződik a sötétségben. 

véleményem szerint az emberi lélek maga a sötétség.

talán Babits is látta ezt a feketeséget.

fényünk ezen a világon bármikor kihunyhat.

Léna eltűnt egy szép napon.

"a barátaim mind elpatkoltak.
egyedül maradtam

mi lesz.. ezután?!"

olyan egyedül érezzük magunkat mind.. belül. de nem beszélünk róla.
senki sem.
aztán elsorvad a lelkünk a keserű magányban.

senki sem menthet meg önmagunktól.

mesével kábítanak a templomban, ahol az ördög a pap.

nem mintha nem érezném magamat rohadtul egyedül, illetve magányosan. összefolynak a napok és a beszélgetések. csak a falon áthallatszó ordibálás töri meg a csendet a fejemben.

"a te lányod.. neked kéne vele valamit csinálni!"

nem érzek már semmit. néma üresség, ami kitölt. aztán jön a tudatosulás, hogy a folytonos hangulatingadozás és depresszió ismételten visszatért.

a világ meghal benned, és vele halsz te is.

_a föld mélyéből álmok törnek elő

mérgező csókok semmisítenek meg.

"bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak.. én mégis szeretlek. teljes szívemből szeretlek."

érzések, amiket nem gondolnak komolyan. csak az alkohol beszél belőlük. de jól esnek. tényleg.
az emberek akaratlanul tűnnek el az életemből. vagy meghalnak vagy elhagynak.
...néha pont azoktól a dolgoktól félünk, ami akaratunk ellenére is bekövetkezik.