'..kapkodom a levegőt. sötét van. valaki átkarol. nincs közöm semmihez. nem köt ide senki. nem akarom hogy átöleljenek. nem akarom, hogy hozzám érjenek. nem akarom, hogy máshová vigyenek.
nyomaszt a hely. nyomasztanak az emberek. ki ő? mit akar tőlem? pánikolok. nincs senki. nem akarom. nem.
valami baj van. valami történt. nem tudom..'
a kép még mindig a fejemben él. bekattantam. szorongtam belül. őrültnek tartanak. zuhanok.
_"minden az én hibám... mindenki elhagy."
mégis él a remény, hogy nem vagyunk egyedül. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése