csend van. állott a levegő. emberek tekintenek egyik sarokból a másikba. üveges tekintetük szinte belém mar. nyílik az ajtó, tódul a tömeg. nem érdeklik, hogy átgázolnak rajtam. nem érdeklik, hogy a folyosó közepéről a falhoz taszítanak. ilyenkor tudatosul bennem, miért nem szeretem őket. szinte már gyűlölet határait súrolja. pedig ha eszembe jut, mi volt mikor még.. de annak már vége.
szerelmi életem közel a nullát verdesi. életkedvem úgyszint. tél. imádom a telet. madarak. hol vannak? hiányzik.
önzőség..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése