-te egy teljesen másik világban voltál tegnap.

-nem, csak önmagamat adtam.

-de akkor miért égetted meg magad szándékosan?

-még mindig kellemesebb, mint a pokol.

fejemben éj van.

Életem, mit egykor zord világ, s kín szaggatták,

elfeledni nem tudom.

Ha a halál űzni jő - nevetve dűlök jégöledbe, Temető!

~

A Világ gyom, s ti, Emberek benne romlott szív,

mi elvészi lelkem.

~

Átkozott Pogány!

Miért nem elég minden szenvedésem?

Ó.. csak nem könyörűle - siralmasan vettem észre:

Ő se jobb.

~

Mindent elkövettem.

Féktelen lelkem meggyúlt;

Mélybe omló zuhatag, melyben voltam.

Nem! tovább nem ily áldozattal.

Fölvett láncod mégis lánc marad.

Lelkem.. merre a Szabadság?!

a lélek sír itt könyörtelen.

"Óh, de borús, óh, de sötét, vigasztalan a jelen...

ifjukorom boldogsága csak kínzó seb szívemen, égő pokol és kárhozat az én egész életem!"

Ady Endre

a sötétség erősebb. elszabadul, s éj lepi a földet.