egy megborult elme.

_'félbevágott alagutak árnyékában

gyermektelen fantáziáddal
önmagad gyilkolod..'

senki sem elégedett azzal, amije van. emberek.. arrogáns dögök.
és igen. én is pont ilyen vagyok. ez életem legnagyobb csattanója.

ne sajnáld az életed, emberek között nincs helyed.

ne várd azt, hogy én is könnyek közt valljak a gyerekkoromról. hogy beszámoljak arról, mennyire fájdalmas és boldogtalan volt az életem. és nem fogok magyarázatot keresni hogy miért maradt minden ugyanolyan.

a máskor, a máshol nincsen.

_nyár  =  folytonos gyomorideg és rosszullét kerülget.

a lelkem a szőnyeg alatt fekszik összetiporva.
néha azt kívánom bárcsak olyan életem lehetne mint ..
néha egy szebb, egy jobb világba kerülök. úgy tekintek a hétköznapjaimra, mint abszurd valóságra. egy képzeletbeli, kitalált utazásra. az életem csak úgy.. valami. valami, amibe belecsöppentem. valami amit csak úgy végig kell néznem. csak úgy poénból. de nem. ezen nem én röhögök. rajtam röhögnek.